A szülőtartás mint jogintézmény egyáltalán nem új, hiszen a rokontartásról már több mint fél évszázada az 1952. évi IV. törvény (Csjt.) rendelkezett. A Csjt. szabályozta, hogy ki kit köteles eltartani a jogszabályi feltételek teljesülése esetén. A Polgári Törvénykönyv a Családjogi Könyvében szintén szabályozza a rokontartást. E szerint rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, és akinek tartásra kötelezhető házastársa, volt házastársa vagy volt élettársa nincs.
Mit jelent a tartás, illetve a rokontartás? A tartás egy ellátási, élelmezési szolgáltatás, amelynek célja elsősorban a jogosult életfenntartásának, a mindennapi élet szükségleteinek kielégítése körében felmerülő költségeinek a fedezése.
Kik a tartásra kötelezettek és milyen sorrendben áll fenn ez a kötelezettségük?
A tartási kötelezettség – ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik – az egyenesági rokonokat terheli egymással szemben.
Tartási kötelezettsége áll fenn elsősorban a szülőnek a gyermekével és a gyermeknek a szülőjével szemben. Ha a tartásra jogosult gyermeknek tartásra kötelezhető szülője nincs, akkor eltartása távolabbi felmenőire hárul. Ha a tartásra jogosultnak nincs gyermeke, távolabbi leszármazói kötelesek őt eltartani. A tartásra jogosulthoz a leszármazás rendjében közelebb álló rokon tartási kötelezettsége a távolabbi rokonét megelőzi. A tartásra szoruló személy nem érvényesíthet tartási igényt rokonával szemben arra hivatkozva, hogy a tartás sorrendjében közelebb álló rokonával szemben tartási jogosultságát érdemtelensége miatt nem érvényesíthetné.
A rokontartás leggyakoribb esetei a szülőnek a gyermekével (gyermektartás), illetve a gyermeknek a szülőjével (szülőtartás) szemben fennálló tartási kötelezettségének bíróság előtti érvényesítése.
Tehát, a szülőtartás, mint jogintézmény egyáltalán nem új. Az újdonság a 2016.07.01. napjával hatályba lépett rendelkezés, amely így szól:
Aki a tartásra rászorult szülő szükségleteinek ellátásáról a tartásra köteles gyermek helyett anélkül gondoskodik, hogy erre jogszabály vagy szerződés rendelkezése alapján köteles lenne, az indokoltan nyújtott ellátás ellenértékének megtérítését az ellátás nyújtásától számított egyéves jogvesztő határidőn belül követelheti a tartásra kötelezhető gyermektől.
A 2016. július 1-ével hatályba lépett rendelkezés szükségességét az Országgyűlés A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról szóló T/10528 számú javaslatában az alábbiak szerint indokolta:
Az Alaptörvény XVI. cikke a gyermekek szüleik iránti felelősségviselését fejezi ki annak előírásával, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek gondoskodni rászoruló szüleikről. Ugyanez a kötelezettség a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény 14. §-ában is megjelenik, amely szerint „a nagykorú gyermeknek külön törvényben foglaltak szerint tartási kötelezettsége áll fenn azon szülőjével szemben, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani”. A szülőtartás részletes szabályait a Ptk. a rokontartás normái (Ptk. 4:194-4:212. §) között rendezi, vagyis a szülőtartásra a rokontartás általános szabályai vonatkoznak. A nagykorú gyermekek szüleik iránti tartási kötelezettsége alkotmányos szinten is megjelenő, kiemelt jelentőséggel bír az egyéb rokontartási kötelezettséghez képest. Ennek alapján indokolt az e fajta tartási kötelezettség elmulasztását is másképpen kezelni. A Javaslat ezért nyomatékosítja a nagykorú gyermekek szüleik iránt fennálló tartási kötelezettségét, megismételve az Alaptörvény rendelkezését. A Javaslat emellett azonban egy új megtérítési igényérvényesítési lehetőséget is bevezet arra az esetre, ha a tartásra önhibáján kívüli okból rászorult szülő szükségleteinek ellátásáról – a tartásra köteles gyermek helyett – olyan személy gondoskodik, akinek ez egyébként nem lenne kötelezettsége. Az ilyen indokoltan nyújtott ellátás ellenértékének megtérítését a tényleges tartást nyújtó személy az ellátás nyújtásától számított egyéves jogvesztő határidőn belül követelheti a tartásra kötelezhető gyermektől. A Javaslat szerint tehát olyan idős személyek esetén, akiknek a szociális ellátásáról akár állami-, akár egyházi fenntartású intézmények – nem térítésmentes szociális ellátás juttatásával – gondoskodnak és az idős személy az ellátás ellenértékét nem, vagy csak részben tudja finanszírozni, a ki nem fizetett térítési díjat követelni lehet a szülője iránt tartásra kötelezhető nagykorú gyermektől. Ez az új szabály független a Ptk. 4:208. § (1) bekezdésében foglaltaktól, amely szerint a szülőt illető tartás iránt a szülő érdekében – a szülő egyetértésével – a járási hivatal is indíthat pert. A Javaslat ez utóbbi rendelkezést nem érinti.
