A legenda

“Gordios, Frígiának mondai királya ; egyszerű földművelő volt, kinek egy jósnő királyságot jósolt, ami úgy teljesedett be, hogy a viszálykodó frígek nem tudván fejedelmet választani, azt határozták, hogy az lesz a király, aki velük Zeusz temploma felé menet kocsin szembe jön. Ez a szerencsés halandó Gordios lett, aki véletlenül éppen arra tartott ökrös szekerével. Mint király Gordion várost alapítá Kis-Ázsiában a Timbresz és Szangariusz összefolyásánál s ebben Zeusnak templomot emelt. Itt állította föl királyságra vivő szekerét, Zeusnak áldozva azt, miután a szekérrudat s az igát faháncscsal oly ügyesen összecsomózta (gordiusi csomó), hogy nem akadt ember, aki föloldozta volna. Ehhez kötötték a jósok Ázsia uralmát. Nagy Sándor azután 333. föloldozta a járompálca kihúzásával, vagy más monda szerint szétvágta. Gordios dinasztiája — az ő fia a híres Midás — különben, úgy a Kr.e. VI. sz.-ig állt fönn. Gordion helyét legújabban fölásták, a gazdag eredményekről v.ö. Gustav und A. EJörfe, G. Ergebnisse der Aus- grabung ím Jahre 1900 (Berlin 1904).”

/Forrás: Révai Nagy Lexikona, VIII. kötet, Bp. 1913./

A metafora

"A kormányzat bármely kuszált ügyének

Gordius-bogát oly könnyen oldja meg,

Mint térdszalagját."

(Shakespeare: V. Henrik, ford.: Lévay József 1. felvonás 1. szín 45–47)